Koraszülöttek világnapja ..közeleg a november 17., már itt is van újra.. :)

Ez pedig Neked, rutinos Kukcósként azt jelenti, hogy elkezdődhet az adománygyűjtés a babáknak. Nem csak most, de most különösen. Sok időnk már nincs, és ez részben abszolút az én lazaságom, hibám is. A főműsoridős munka kicsit lefagyasztotta az egyéb kapacitásaimat az elmúlt két hónapban. 

Ezek a könnyű-pehelysúlyú kis ketrecharcosok kisebbek többnyire az érkezésükkor, mint egy vekni kenyér, amit a család vacsiasztalára szánsz. Nem csak súlyban, hanem minden szempontból. Azért írom, hogy harcosok, mert ennek ellenére hatalmas küzdők. Régen, amikor a tudomány még nem adott esélyt és támogatást a harcukhoz, ezek a kicsikék elvesztek a számunkra. Ma már szerencsére ez nem így van, és ezért nagyon hálásnak kell lennünk a Gondviselésnek, a tudósoknak, és azoknak az egészségügyi dolgozóknak is, akik minden nap teljes tudásukkal azon dolgoznak, hogy a legideálisabb körülményeket biztosítsák a babák egészséges fejlődéséhez. 

Ne felejtsd el! 10 babából egy korábban érkezik...ez pedig nem kis szám. 

Akikről még mindenképpen beszélnem kell: a SZÜLŐK!  Csak így, csupa nagybetűvel. Várod a kisbabádat, hatalmas az öröm és a boldogság. Mindent megteszel, hogy tökéletesen fejlődjön a pocakodban, vigyázol magadra, Rá is. Beszeded a vitaminokat, pihensz, egészségesen eszel, nem a babavárás idejére időzíted a maratonfutást, gumiköteles ugrást. És egyszer csak baj van... vagy előre nem látott egészségügyi kockázat, vagy a baba állapota, az anya állapota, nem várt külső körülmény miatt a kisbabának azonnal meg kell születnie. Korán. Nagyon korán. Egy anyának fel kell dolgoznia a sokkot, hogy a sokat reklámozott születésélmények, és a megtervezett "program" helyett hirtelen minden elképzelést félre kell dobni. Nem az lesz a fő kérdés, hogy milyen színű ablakdísz illik majd a kiválasztott szőnyegekhez, hanem az, hogyan tudja megoldani, hogy minden lehetséges percét az inkubátor mellett töltse imádkozva, hogy minden rendben legyen, hogy nőjön, növekedjen, erősödjön a kicsi kincse. Minden nap egy győzelem, minden drót, cső lekerülése egy hatalmas ugrás a biztonságos hazatérés felé. Nagy küzdelem ez az Apának és az Anyának. 

"Van, aki sosem találkozik a hősével. Én életet adtam Neki!"

Néhányan megálmodták, hogy széppé és barátságosság, erőt és reményt adóvá kell tenni a szülők számára is ezt az időszakot. Vannak, akik ringató foglalkozásokat tartanak a szülőknek a koraszülött osztályokon, együtt énekelnek, gitároznak, mesélnek - nevetnek és sírnak Velük. Ilyenkor minden kontaktus fontos. Az Anya, Apa hangja, a beszédének dallama, az érintése, simogatása, ölelése, ha már lehet... 

Vannak, akik a babák környezetét teszik széppé, kedvessé inkubátor takarókkal, mókás és színes sapikkal, lepedőkkel, fészkekkel, előkékkel, felszerelik a koraszülött mentőket takarókkal, lepedőkkel, sapikkal, polipokat horgolnak, ruhát varrnak, adományt gyűjtenek. 

 Ahogy a kép mondja:

"Egy babának arra van szüksége, hogy szeressék.

A korababáknak és a beteg újszülötteknek harcolniuk kell.

Megszületik egy angyal és nyomot hagy sokunk szívében.

Nem számít, mennyire kicsi
Nem számít, mennyire nagy
Nem számít a születés

Nem számít a hely.

A babának pontosan ugyanarra van szükségük....

Szeretetre, melegre, komfortra és édes ölelésekre, hogy valaki a karjába vegye. "

Ha van már gyerkőcöd, akkor azért, ha még nincs, akkor azért kérlek, hogy segítsd, támogasd a korababákért harcoló szervezetek munkáját. Minden apró adomány számít. Még a megosztás is, hogy eljusson az információ mindenkinek, aki tud, akar és képes segíteni. 

Rövidített soros kötött sapi... stílusos visszatérés a kötéshez

Mindig izgalmas, amikor új dolgokat, technikákat, ízeket próbálhatok ki, de persze egyúttal kicsit félelmetes is. Dolgozik bennem az önbizalomhiány, a kétségek, hogy vajon képes leszek rá? Menni fog? Most sem volt ez másként. Egy kedves anyuka, Kriszti egy izgalmas fazonú sapit kért tőlem a kislányának. Megtaláltam a mintát a raverly-n (ha nem ismernéd, ez maga a kötés-horgolás paradicsoma) és azonnal meg is vettem. Persze angolul van, de kicsire nem adunk. Igaz a mondás, hogy mindent meg lehet tanulni, ha kellő motiváció van hozzá. Amit évek alatt nem értek el a gimiben, azt most meghozta nekem a kötés, a horgolás és a kedvenc sorozataim...hatalmasat fejlődött az angol tudásom. A motivációm egyszerű... az összes nekem tetsző dolog, csak ezen a nyelven érhető el. Nem bánnám, ha a magyar tervezők is aktivizálnák magukat és elárasztanának jobbnál jobb mintákkal, de talán már javul a tendencia, amióta pl. a Gombolyag Magazin beszállt a "bizniszbe", és megmozgatja a hazai csajokat is. ;-)

 Kötni tanultam meg először, a horgolás gyerekként csak próbálkozás volt, nem igazán tudtam, mit csinálok, próbáltam Édesanya régi kötős-horgolós könyvéből tanulgatni. A technikai tudás a fiam születésével jött el. No meg az igény is, hogy ezt is tudni szeretném végre. Erika volt a szobatársunk a kislányával, és horgolt... sok mindent mutatott, utána is segített. No meg persze a youtube és a sok külföldi oldal leckéi. Meg kell mondanom..beleszerettem a horgolásba, és jött 2-3 év, amikor csak horgolni voltam hajlandó, a kötőtűket nyugdíjba küldtem és nem is néztem rájuk jó szemmel. Persze egy-egy sál kedvéért néha előszedtem őket, de igazán nem mozgatta meg a fantáziámat. Úgy éreztem, hogy minden darabhoz kevés a sok éves technikai tudásom..ami valóban kevés is volt, mert leragadtam a régi alap technikáknál. Aztán jött néhány igazán jó kis minta és mára már bátrabban választok kötött mintákat is.

A rövidített sorok technikáját a Maluka kendőnek köszönhetem, és szintén a Gombolydának, vagyis az általuk indított kendőkötős csoportnak. Ott tanultam meg a legnagyobb bölcsességet, amivel érdemes mindennek nekiülni. Valóban mindennek, nem csak a kötésnek. ;-) Soha ne foglalkozz azzal, hogyan fogod megkötni a 10.sort.. mindig csak a soron következő feladatra, szemre, sorra koncentrálj, és a végén össze fog állni a lép. 

Ha nagyon előreszaladsz, csak megrettensz a feladattól. 

Hiába tudom ezt az alapigazságot, persze megint beleestem ebbe a hibába. Elolvastam az egész mintát, és már fel is adtam..nem fog ez nekem menni, nem is értem, mit akar... közbe jött egy jó adag betegség, és már annyira szoros volt a határidő, hogy elő kellett szednem újra. Gondoltam, nem variálok vele, tegyünk egy próbát, Kötöm addig, amíg értem, legfeljebb lemondom, és Krisztiben kitalálunk valami mást, ha végképp nem boldogulok vele. 

Tudod, mi történt? Simán lekötöttem az első mintaegységet, és a harmadiknál már a leírás sem kellett hozzá, láttam, hogyan alakul a sapi formája, és hát mondjak.. csúcs jó lett! Nem ez volt az utolsó, amit kötöttem, ez már tuti. Most csak egy folyamatképet hoztam, a többit akkor, ha a kis modellemen is láthatom. ;-)

Mi mára a tanulság? Sose add fel még az elején, anélkül, hogy nekikezdtél volna! És persze bízz magadban, Te vagy a legjobb!  

Őszi trendek - mi minden lesz menő idén ;-)

Szerettétek a tavaszi-nyári trendeket összegyűjtő válogatást, így azt hiszem időszerű nekilátni az őszinek is. ;-)

A gondos bocsok már beszerezték a téli cuccokat is, de ha Te is hozzám hasonlóan halogatós vagy, akkor még csak mostanában kezdtél el sokkot kapni azon, hogy NINCS EGY RONGYOD SEM. ÁÁÁÁÁÁÁ.... 

Na jó..remélem, csak én vagyok ilyen lámaláma, és mindenki összeállította a saját őszi szettjeit. Ebben a posztban ezért megpróbálom összegyűjteni, milyen színekkel hódíthatsz, és milyen kötött-horgolt kiegészítőket érdemes összeválogatni a tökéletesség eléréséhez. Mert ugye Te is mindig arra törekszel? (Az a baj, hogy én csak törekszem, de megnyugtat a gondolat, hogy a tökéletesség biztosan uncsi. Azért ha Te tökéletes vagy, írd meg Nekünk feltétlenül, hogy valóban unalmas -e ott fenn a csúcsok csúcsán. ;-) )

Az első, amit mindenképpen szerezz be, az egy-két-három rongymellény. Biztosan van ennek hivatalos neve is, de nekem már csak ez marad. Az ismertetőjele az, hogy van rajta két lyuk a karjaidnak, de egyébként minden irányban lóg rajtad, mintha csak a fotelből felkapott plédet csavartad volna magadra. Megkötni és meghorgolni is végtelenül egyszerű. Valóban egy tetszetős takarómintát érdemes választani (és vastag fonalat, nagy tűt, hogy haladós legyen), aztán már csak arra kell odafigyelni, hogy lyukak feltétlenül legyenek rajta, ahol kibukkanhatnak a mancsaid. Szóval jöjjenek a rongymellények, shrugok és a laza, kicsit sem passzos kardigánok.

Mutatom:

Egy szuper kis shrug...abszolút hülyebiztos mintával, szabásmintával. A végeredmény pedig csúcsjóóó. :)

A képek forrása a Pinterest..

Minél bővebb, rongyosabb-rojtosabb, annál tutibb ...

"Takaróminta" simakötéssel, minden bonyodalom nélkül, egy övvel feldobva... földszínek, farmer, hosszú ujjú póló... kész is a tökéletes őszi mászkálós szett. 

És ami még mindig, töretlenül alapdarab, az természtesen a poncsó és a wrap... Kerestem erre jobb szót, főként magyarosat...mondjuk legyen a vállmelegítő. :) Ez utóbbi megint olyan darab, ahol nagyon kevés kötés és horgolás tudással, a különleges trend és effekt fonalak felhasználásával szuper darabok készülhetnek. Csak szánd végre rá magad, hogy tűt fogsz a kezedbe!!

 

Bojtos sapi, kötött csónaknyakú pulcsi... hipster divat, de nekem kivételesen bejön. :)

 

Egy végtelenül egyszerű, de nagyon látványos mellény...

Vállmelegítő csupacsavart mintákkal. Idén nálam ez a kedvenc. És ha nem lennék lustamalac, akkor már éppen száradna... de hát ismerünk engem. Sajnos. :D

A másik kedvenc, avagy variációk egy témára...

Poncsó, lazán a nyakba dobott, bordás mintás sál... elegáns és letisztult.

Ha erre azt mondod, hogy Neked nem menne, akkor az egy nagy kamuuu... Kezdő kötők is összehozzák nagy tűvel, vastag fonallal nagyjából egy óra alatt. ;-) Látványos? Hát persze, hogy az..

Legközelebb megnézzük a színeket és a morzsababa kiegészítőket is. Okés? 

Asszimetrikus kendő tesztelés...avagy ójaj, megint eltelt egy hónap

Lustacicadisznó vagyok, tudom én. De képzeld, munkahelyet váltottam, ezért az új munka, ráadásul főállású, teljesmunkaidős, otthonróltávollevős MUNKA kicsit felülírta a hétköznapjainkat. Én eddig is tudtam, hogy az Anyák hősök, de azt kell mondanom, most még jobban tisztelem magunkat. 

Nem tudom, más hogyan menedzseli az életét, de nekem egyelőre kicsit bonyolultabbnak tűnik, pedig eddig sem volt egyszerű. Mégis hatalmas könnyítés, hogy akkor mentem a fiamért, amikor kellett, nem akkor, amikor sikerült odaérni. Valahogy megráz még mindig, hogy hajszolni kell reggelente a csepertyűt, nehogy elkéssek a munkából, és 7 órakor, amikor még sehol senki, Ő már a bölcsiben nyafog utánam. Délután pedig Ő az utolsó, akiért odaérek... A többiek hogyan csinálják vajon? Van egy beépített jótündérük? Tényleg... jótündér kerestetik, ha ismersz egyet, küldd hozzám! ;-)

De a poszt lényege, hogy végre mutogathatom a kendőt, amit teszteltem..legalábbis az egyiket, mert a másikat vissza kellett bontanom, és teljesen az elejéről kezdeni, hála az én édes kisfiamnak. :)

A kendő tervezője Fehér Zsuzsanna

A minta a Gombolyag Magazin 2016. szeptemberi számában jelent meg.

A választott fonalam: Alize Bella

Felhasználtam 3,5 gombócot, összességében 18 dekát belőle. 

Nagyon jól érvényesül a színátmenetes fonal, egyszínű verziókban szerintem nem ennyire látványos, hogy a horgolás tulajdonképpen teljesen "féloldalasan" történik.

Egészen sok módon hordható az elkészült mű. Jó viselni kendőnek, de sálnak is szupi. :)

A másik teszt a Novemberi eső, szintén Fehér Zsuzsanna a tervezője, de arról még nem tudok képeket mutatni, mert újra kellett kezdenem. Édesbaba kicsit kötögetni akart. Arra jutottam a kezdeti szomorkodás után, hogy nem is nagy baj, mert nem biztos, hogy szerencsés volt a fonal-tű párosítás. Lana Gatto Ottocapi fonalat választottam, ami egy pihepuha, nemszúrós gyapjú, és ehhez 3-as tűt. Hiába kötök lazán, nem volt szép, tömör lett, nem adta ki azt a formát, amit a tervező várt volna. Szóval vagy fonalat vagy tűt fogok váltani. Ugyanebből a fonalból kötöttem a Maluka kendőt is annak idején, ami életem első kötött kendője volt, és megmondom őszintén, hogy ott is a mérettel voltak problémáim. A minta szerinti méretből annyira kicsi kendőt sikerült kötni, hogy az én szívlapát hátamon inkább olyan volt, mint egy gallér..szóval nem mutatott jól. Szegény kendő azóta is valamelyik kötős kosár alján hempereg. :/

Az új magazinban megint csuda kis dolgokra akadtam, és van ugye két saját tervezésem is, aminek a végére szeretnék jutni..no meg nyakunkon a karácsony.. szóval remélhetőleg ezt az őszi-téli időszakot a lemaradások teljesítésére tudom szánni, és itt a blogon is folytatni a megkezdett és félbehagyott projekteket.

Nagyölelés csajok. Jó őszi-mókás napokat!

A Varázslatos erdő meséi - Ki az a Nindzsi-Nindzsi?

A szokásostól eltérően most egy mesét hoztam Neked. A mesét Édesbaba regélte nekünk az egyik este, és azóta még néhányszor cifrázta is persze. Édesbaba a jövő hónapban lesz három éves, de már most vagy még mindig elképesztően színes fantáziával talál ki meséket, történeteket, eseményeket, különleges lényeket. A sztorik többnyire viccesek, néha életszerűek, néha extrémek, és akadnak egészen félelmetesek is, bár szerencsére ritkán. Nem néz és nem hall olyasmit, ami a korának nem felelne meg, de mégis csoda, ahogy fűzi egy - egy történet szálait. Nem tudom, kitől örökölte... (na jó, tudom. :)) a dédipapájától)

Álljon itt tehát az én háromévesem kis mesélje egy kicsit összefűzve az esténként elhangzó újabbnál újabb részleteket (a szóhasználat furaságát is neki köszönd)...felkészül anya, aki előtt ott a remek feladat, hogy karácsonyig előállítsa a Varázslatos erdő összes szereplőjét. Mese már mindenkiről született, úgyhogy mielőtt belekezdek egy új figurába, a mesét is megkapod hozzá. ;-)

Ki az a Nindzsi-Nindzsi?

A Varázslatos erdő mélyén élt ő otthonában Nindzsi-Nindzsi. Azt nem tudja senki, honnan ez a különös név, de így hívja őt mindenki. Feltéve, hogy találkozik vele, mert az nem olyan egyszerű ám. A Varázserdő lakói közül sokan ismerik, rengeteg barátja van. Egy, kettő, három, húsz. Állatok és tündérek is. Fák és virágok. 

De még mindig nem tudjuk, ki is ez a kisfickó. Fickó egyáltalán? A válasz: perszeeee. Nindzsi-Nindzsi ugyanis egy manófiú. Akkora, mint egy mókus, a kobakján zöld, csúcsos manósapi, a lábán csizma. Még köpenye is van, no meg nadrágja...milyen meglepő. Az erdőben szaladgál, bujkál és játszik. kavicsokat dobál a pocsolyákba, kiássa a gyökereket, kergetőzik ő barátaival, és mindig nagyon elfárad este. Olyankor szokott ugyanis reggelizni. Kakaót és kiflit (autentikusan kakajt és kifvit), mert nagyon szereti. Banánt is eszik almával, no meg persze levest és husit, és sajtot. De legjobban a fagylaltot szereti. 

A mi kis kománknak van egy nagy botja, azzal szokott sétálni és piszkálja vele a lepotyogott leveleket, hogy megtalálja a gesztenyét, mogyorót, makkot. Azokat aztán kosarába gyűjti, hazaviszi, elássa. (Szerintem spájzolási céllal, de ez még nem derült ki) Ha almát talál, azt mindig megeszi, mert nagyon szereti finom, édes almákat. 

Ő otthonában alszik (igen, tudom...de ragaszkodjunk az eredeti szöveghez) baglyos ágyában. Hogy hol van az a bizonyos "ő otthona"? Egy nagy fában az erdő közepén. :)

Így tehát az én feladatom testet adni Nindzsi-Nindzsi manóuraságnak, és a kis cimboráinak. :)

Te is meséltél gyerekként? Voltak figurák, akikre emlékszel még? És a gyerkőceidnél vannak visszatérő regehősök? :)

Küldd el nekem Te is a mesédet vagy a porontyok meséit...őszintén nagyon-nagyon kíváncsi vagyok rá!

Vírushordák és piszok meleg...mikor horgolj kendőt, ha nem most? :)

Olyan meleg van ma (is), hogy nem sok kedvem van megmozdulni sem. Te hogy vagy ezzel? Mi a jó program ilyenkor?

Én ma elhajtottam a srácokat strandolni, én pedig előszedtem a Gyerünk, anyukám archív nyári csemegéit, és tornáztam egyet. Muszáj lemozogni a horgolással-jégkrémezéssel töltött heteket, különben nem hogy "bícsbadi" nem lesz idén, hanem még a tél beállta előtt felveszem a legtökéletesebb formát az univerzumban...ti. a gömb a létező legtökéletesebb forma, ha nem tudtad volna. ;-)

Ebből talán sejtheted, miért a kendő a kedvenc ruhadarabjaim egyike. Egészen biztosan TOP listás. 

Ha Te is úgy vagy vele, hogy sosem találod meg a tökéletes cipőt, utálod a butikok próbafülkéit a rettenetes fénnyel és hatalmas tükörrel, a mindigörökké XS-re méretezett csini cuccokat, szóval nem sikerélmény a vásárlás, akkor van egy tippem: vegyél fonalat, és horgolj kendőt, táskát, sapit, sálat, karkötőt, álomcsapdát, szőnyeget, poncsót.. IMÁDNI FOGOD!

Az elmúlt hetekben nálam kendődömping volt... két Trisht is ígértem. Egyet Mankának, pontosabban a lánykájának, mivel megnyert egy játékot, de volt kedves kivárni, míg a családi traumák után összekaparom magam. A fonal Alize Bamboo Fine, ami egy lace vastagságú 100% bambusz fonal. Én egy batik verziót választottam hosszan színátmenetes tengerszínekkel. Selymes, csillog és őrülten puha. Egy gombóc elég egy átlagos méretű kendőhöz, nyakbavalóhoz. Az enyém a Gombolydából való szerzemény. Egy gombolyag ára 1190 Ft, tehát nem ver földhöz. És most éppen akciós is. :))

A másikat pedig Réka kapja, aki a kedvenc fogorvosom jobb és bal keze, és egy imádnivaló könyvmoly csajszi, akire mindig számíthatok. :) Szintén az Alize bambusz fonalából készült el, csak korall színben. Valamivel több, mint egy gombóc kellett hozzá, hogy Réka a dereka köré kötve is tudja viselni. 

A harmadik Trisht az alkalom szülte, mivel ha emlékszel még a mi kis mininyaralásunkra Meseországban, ott is muszáj volt készíteni valamit. Nem azt mondom, hogy nem vittem magammal 2-3 folyamatban lévő projektet, de ezt már minden függő tudja: ennyi sosem lesz elég. Így aztán a kirándulásaink során benéztem Balassagyarmaton a Színpompa kézimunka boltba, ami egy kötős-horgolós-hímzős-varrós paradicsom Nógrád megye szívében meglepően bőséges kínálattal. A gondom mégis az volt, hogy nagyon szerettem volna pamut, bambusz vagy selyem fonalat venni, ebből viszont nem volt semmi olyan, ami tetszett volna, így minden meggyőződésem ellenére maradt a tulajdonos hölgy ajánlása alapján egy Schachenmayr Merino Extrafine Lace fonal, csudás bordó-piros-és halványlila színekben. Két gombóc, tehát 10 deka elég volt egy jókora kendőhöz. Az ára 1300 Ft/ gombóc, tehát 2600 Ft-ból van egy különleges merinó gyapjú kendőm, igazán szép színátmenetes festéssel.

Látod, ezért is megéri magadnak elkészíteni, mert egyrészt egyedi, másrészt ez töredék ár ahhoz képest, amit egy boltban vagy vásárban fizetnél egy különleges darabért, és még jól is szórakozol közben. ;-)

A mintát megtaláljátok a 2016/1. Gombolyag Magazinban vagy a Ravelryn. A tervező Gogolák Viki. A fonalakat pedig vadásszátok le a hozzátok legközelebbi fonalboltban, vagy csemegézzetek a webshopok kínálataiból. Kezdők is bátran belevághatnak!

Képeslap Meseországból

Egy kicsit elvonultunk családilag pihenni. Igazából csak néhány nap, de az elmúlt hónapok viszontagságai után azt hiszem, igazán ránk fért egy kis környezetváltozás. 

Egy nagyon merész megoldást választottunk - egy parasztházra vigyázunk a Cserhátban. Nem véletlenül írtam meseországot, mert egyszerűen maga a csoda. Épp tökéletes elegye a réginek és az újnak, ezt pedig imádom, és én is erre törekszem, ha tehetem. Azt is elárulom, hogy ez most egy kicsit visszatérés is a gyökerekhez. Édesanyám nógrádi lány, és felerészt a már sokat emlegetett palóc gyökerek ide vezetnek vissza. Mindig úgy jövök erre, mintha haza jönnék. Nem mondom, hogy minden zegét-zugát ismerem, de törekszem rá. Most a poronttyal kénytelenek vagyunk egy módosított menetrend szerint csatangolni, megtalálni azokat a programokat, amit egy három éves kiszsivány is élvez. Meg fogsz lepődni, de közel sem jelent akkora kihívást, mint gondoltam. ;-)

És ha már itt vagyunk, gondoltam, meglepem a házigazdákat egy kis aprósággal.  A közeli kisvárosban találtam egy fonalboltot és ezt a nagyon hosszan átmenetes Merino Extrafine Lace fonalat. Tegnap este, miután elaludt Édesbaba, kísérleteztem több kendőmintával, de vagy a textúra nem stimmelt, vagy a színátmenetesség verte agyon a mintát...szóval maradt a jó öreg Trish.. a harmadik után már megy legalább minta nélkül is. ;-)

Persze azt még ki kell találnom, hogyan fogom blokkolni, mert egy gyapjú kendőt azért mindenképpen erősen ajánlott. ;-)

A következő posztban összeszedem az ezzel együtt már négy Trish kendőmet. :) Ha Te is kedvet kaptál hozzá, a víruskendős bejegyzésben minden részletet megtalálsz. Az elkészült kendőkről pedig kérem a képet! Vagy a nyaralásról. Vagy a kertedről. Vagy aminek ma nagyon örültél... ;-)

Hogy kerül egy polip az inkubátorba?

Ha régi olvasója vagy a blognak, akkor tudod, hogy a korababák a szívügyeim. Ennek számos oka van, és ezek közül csak az egyik, hogy az én kis Édesbabám is idő előtt érkezett. Erről írtam már írtam korábban itt. Minden évben a koraszülött babák világnapja előtt gyűjtést szervezek, és persze amikor tehetem, év közben is próbálom segíteni többek között a KORE Alapítvány munkáját  némi támogatással. Erre biztatlak Téged is. Sok kicsi sokra megy. ;-) Az Alapítvány működtet egy Facebook csoportot, ahogy a hozzászólások között írtam is, de akkor kiemelem itt is. A polipokat legegyszerűbben úgy lehet célba juttatni, ha a Kore Alapítványhoz kerülnek, és onnan Damásdi Anna és az önkéntes segítők abba az intézménybe küldik/viszik el, ahol arra éppen a legnagyobb szükség van. A Facebookon a Koraszülöttruha gyűjtés csoportot érdemes keresni. Ott minden más hasznos infót is megtaláltok ahhoz, hogyan segíthettek. :)


Ezek a pindúr hősök életünk első néhány hónapját, jobb esetben hetét az Édesanyjuk ölelő karja helyett egy inkubátorban töltik gépek és csövek között. Nagyon fontos, hogy nekik és a szüleiknek is megpróbáljanak a PIC osztályokon a lehető legnagyobb kényelmet és vidámságot biztosítani. Ennek érdekében sokan készítenek inkubátor takarókat, lepedőket, apró ruhadarabokat, sapikat, meleg takarókat a mentőbe és a kórházba, és persze most már hazánkban is a kis polipkákat.

A polip azért kerül az inkubátorba, mert dán korababákkal foglalkozó okos hölgyek észrevették, hogy a babák előszeretettel morzsolgatják a különböző zsinórokat, csöveket, amikkel körbe vannak véve, mert az a köldökzsinórra emlékezteti őket. A polipok csavart karjai tökéletesen megfelelnek erre a célra, puhák, és melegek, a hosszuk tökéletesen biztonságos. :) Éppen ezért készítünk egyre többen itthon is polipokat. A hazai gyakorlat szerint a kórházból hazakerülő pindúrok elviszik magukkal a őrző-védő dajkapolipjukat is, ami emlékezteti őket és a családjukat is arra, hogy az élet legnagyobb harcát már megvívták.

Ezért készítek én is polipokat, és ezért osztom meg veletek az általam készített polip mintáját is. Komoly tudás nem kell hozzá, teljesen kezdőknek való a minta, és egy délután alatt bőven elkészíthető. A leghosszabb idő talán a karokhoz kell, de nem vészes. Örülnék, ha minél többen megpróbálkoznátok vele! :)

Figyelem!!
Sajnálattal értesültem róla KORE Alapítványtól, hogy nagyon sokan visszaélnek az én mintámmal is, és pénzért árulják ezeket a kis tengeri herkentyűket. Ez végtelenül elszomorít, mert nem ezért terveztem és osztottam meg ezt a mintát. Arra a kompromisszumos megoldásra jutottunk, hogy megnézzük az elkövetkezendő hetekben az Alapítványnak vagy nekem eljuttatott polipok számát, és ha nem látok akkora növekedést, ahányan viszik a mintát, akkor törölni fogom az oldalról. Nagy bánatomra. Én azért bízom Bennetek, szóval horgolásra fel, és csak küldjétek Őket bátran!!

Van egy nagyon jó lehetőség a már otthon lévő koraszülött babáknak, ugyanis számukra igényelhető ún. támogatói Korip, mellyel saját babátokon kívül még kórházban lévő korababákon is segíthettek. Ehhez csupán 2 gombolyag Catania vagy más prémium minőségű 100% pamut fonalat kell átadnod/postáznod a KORE önkéntesének (például nekem is), aki INGYEN elkészíti az általad kért állatkát és egy másodikat is, melyet az egyik koraszülött osztálynak juttat el a KORE.
Szóval NE VEGYETEK POLIPOT, NE ADJATOK ÉRTE PÉNZT! Hátha így sikerül megfogni a másolókat...

A speciálisan a KORASZÜLÖTTEKNEK KÉSZÜLT POLIP JOGVÉDETT, hivatalosan kereskedelmi forgalomba nem hozhatók. A Koripot készítő önkéntessel, aki hozzátok közel él, személyesen is tudtok találkozni. Erről érdeklődni a danna@koraszulott.com címen lehet.

Oktopuszi, a polip

by Cicamama Kuckója

 @Oktopuszi, a polip2016, a minta szabadon felhasználható privát célokra és adományozásra. Kérlek ne készítsd eladásra, ezt a kis jószágot kicsi és még annál is kisebb babócáknak szántam szigorúan ajándékba. Nem ez a hivatalos korip minta, azt csak személyesen, közös horgolás keretében tudod megtanulni. Legyél Te is jófej, és küldj egy polipot a korababáknak! ;-)

FRISSÍTÉS!

IDEIGLENESEN LEKERÜLT A MINTA A BLOGOMRÓL, MERT A TÖBBSZÖRI KÉRÉS ÉS FIGYELMEZTETÉS ELLENÉRE IS LÁTOK ELADÓ POLIPOKAT, ÉS LÁTOM A FORRÁS ÉS A CÉL MEGJELÖLÉSE NÉLKÜL FELBUKKANNI KÜLÖNBÖZŐ HELYEKEN. 

Ha mégis szeretnél a korababáknak polipot készíteni, akkor 

• Budapesten és környékén és számos más nagyvárosban keresd a Koraszülött ruhagyűjtés csoportot, és/vagy Damásdi Annát (danna@koraszulott.com), mint a korababákkal kapcsolatos gyűjtések, és a HIVATALOS korip minták "jogtulajdonosát"
• Miskolcon és környékén keresd Anyu kreatív Kuckóját, 

• Hatvan, Gyöngyös, Gödöllő magasságában pedig szívesen szervezek én is közös horgolást az alapanyag biztosításával, hogy minél több polipkát tudjunk eljuttatni a babáknak. (Írhatsz ide, vagy a Facebook oldalra is ;-) )

Köszönöm a megértéseteket!

  

 

     

Tavasz kendő - tavasz sál

Elkészült lassan a sokat emlegetett Tavasz kendőm, így eljött az ideje (végre) az erről szóló bejegyzésnek is. NAgyon rendhagyó lesz ez a poszt...részben "szakmai", részben pedig végtelenül személyes. Nézd ezt most el nekem.
Kendőt szeretek kötni és horgolni is, de tényleg egészen régen volt, hogy nekikezdtem egy kötött kendőnek. Ennek az az oka, hogy egy folyamatosan ismétlődő mintájú horgolt darab egyszerűen kezelhető akkor is, ha az ember félreteszi egy kicsit. Amire - az előző beszélgetésünkre utalva - hajlamos vagyok. Sajnos. Mostanában több tervező jelentetett meg ingyenes mintát a Ravelryn, és rákívánkoztam egy kötött csodakendőre. Csak úgy, magamnak. De ha már rákívánkoztam, akkor különleges fonal dukál hozzá, mert így kerek a történet. Rendeltem is gyorsan egy kézzel festett fonalkülönlegességet a Bilum csapattól, és Zsófi el is készítette azt a fajta hosszan színátmenetes festést, amit egy ideje kinéztem már magamnak. 

A fonal tehát: Kokomo (510 méter, 110 gr), kézzel festett gyapjú fonal, az elkövetője "Bilum" Zsófi, a festés színe pedig Béni. 

A minta:  Gombolyag Magazin 2016/1. sz, a tervező Fehér Zsuzsanna. 

Az eredeti minta Lana Gatto Ottocapiból készült, mégpedig 3 gombóc felhasználásával (vagy a Bilum féle 510 méteres hosszan festett gombolyagból). Ehhez képest annyit módosult az én választásom, hogy mivel vékonyabb a fonal, a forma továbbra is asszimetrikus és nyújtott, de inkább nyújtott, mint széles, tehát a végeredmény sál és nem kendő, de annyi baj legyen. Legalább kötnöm kell egy másikat is. :)

Tapasztalat a mintával kapcsolatban:


Nekem kifejezetten tetszett a leírás és maga a minta egyszerűsége. A képek alapján valahogy nem állt össze, hogyan alakul majd ki a forma. Aggódtam, hogy lesz ebből végül kendő, mert így összességében elég miniméret volt. Buta kérdéseket szerettem volna feltenni a tervezőnek. Például, hogy mikor kell elkezdeni a fogyasztást, és hasonló botorságokat. 

Ebből az a tanulság, ami már sok-sok mintával kapcsolatban elhangzott, és Neked is csak ezt tudom tanácsolni a bosszankodás, idegeskedés, és előreaggódás helyett:

Kapcsolj "agyhalott" üzemmódba, és mindig csak a következő sor leírását hajtsd végre, NE GONDOLKODJ ELŐRE!!

Ez a legnagyobb titok. Nekem elhiheted. ;-)

Szóval szépen kötögettem folyamatosan, abban a sorrendben, ahogy a tervező leírta. Ebben persze nagy segítségemre volt - ahogy a minta monotonitásának eltűrésében is -, hogy mikor, milyen eseményláncolatok alatt kezdtem neki. A családunkban történt egy tragédia még áprilisban - egy lakástűz, ami egy közeli hozzátartozónk elvesztésével zárult. Felfoghatatlan és sokkoló helyzet volt. A részletek nem fontosak, inkább csak az érzés, hogy kellett valami, ami eltereli a gondolataimat, és ami rólam szól, senki másról. Akkor kezdtem bele a titkos fonalamból a Tavasz kendőbe. Nem feltétlenül erre szántam, nagyon sok csodás kötött kendő mintát szereztem be mostanában, de mivel mind csipkés, ráadásul képről valamint angol leírásból kellene megkötni, úgy éreztem, hogy zombi üzemmódban nem fog menni. Monoton a minta, mert két soronként ismétlődik, semmi bonyodalom, laza asszimetrikus forma, egyszerű szaporítás a végeken. Az egyetlen flikkflakk a váltakozó kezdés, amit ha elnézel, lehet számolni, ha elszámolod, lehet visszabontani. Mondanom sem kell, hogy átlagosan minden negyedik sort bontottam. Ez az én formám. Szóval tévénézős projekt, utazós projekt, zombis projekt. Ha izgalomra vágysz, ne ennek kezdj neki.

Nem írtam még talán róla, hogy az elmúlt három évben a kisfiam babusgatásán kívül Édesapámmal voltam itthon, aki egy betegség után csak lassan lábadozott. A napjaimat ez a két nagyon fontos Férfi töltötte be, a férjem már "csak" a ráadás volt. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, ahogy nálunk ez a család minden tagjával így van, de talán az összezártság és egymásra utaltság - ha lehet - még jobban felerősítette ezt a köteléket. Mert nem csak Ő volt rám utalva, hanem én is Rá. A tanácsaira, a fiam lekötésében nyújtott segítségére, bölcsességére, figyelmére..nem sorolom. Gondolom, már rájöttél, hogy a sok múlt időnek köze lesz a történet folytatásához. A kendőcskémet is az ágya mellett ülve kötögettem eleinte, mert akkor jutott rá idő. közben beszélgettünk, csacsogtunk, vagy megoldottuk az élet nagy dolgait. Ő sem értette ám, hogy milyen kendő lesz ebből a furcsa formájú izémicsodából, de azért csak kötögettem rendületlenül. Egy súlyos tüdőgyulladásos-felsőlégúti frincfranc lesöpörte a lábáról az egész családot ezen a tavaszon-nyárelőn. Egyszerűen nem tudtunk kivergődni belőle. Az Ő gyenge szervezetét sem kímélte sajnos, és ilyenkor mindig speciális kezelésre szorult az elmúlt években. Péntek reggel jött érte a szállítómentő, Anya kísérte. Előtte bosszankodtunk a késés miatt, mesét nézett Édesbabával, megvitatták, hogy mindenki mindenkit szeret. Bejöttek bohóckodni a cicák. Már készen voltunk, úgyhogy üldögéltünk hármasban és beszélgettünk, én kötöttem a kendőmet. Mire felértem a mentő után, Apa már nagyon szarul volt.. annyira hirtelen történt minden, nem is értettem, értettük...délutánra feladta. Egyszerűen csak elment, pát intett, és ma már a csillagok közt él. Ahogy a kisfiam mondta: "anya, Papa hazament végleg". Édesbaba még csak 2,5 éves, és lám, mennyivel többet tud, mint mi. Érte jöttek angyalok, tündérek, Rózsaszirom, Lila és Kék. Szintén az Ő verziója a történtekre. Ennek már két és fél hónapja, lassan három, de még mindig képtelen vagyok magamhoz térni. HA vesztettél el már valakit, akkor tudod, miről beszélek.

Szóval az elmúlt hónapokban nappal csináltam, amit kellett, éjszaka pedig kötöttem, filmet néztem, és kötöttem, a kertben ültem és kötöttem. Sorban álltam és kötöttem. És mindig csak a Tavasz kendőt. Képtelen voltam abbahagyni, és mással foglalkozni. Így aztán el is készült, és belekötöttem az emlékeimet, a szeretetemet, a könnyeimet, a gondolataimat, a kérdéseimet, és a válaszokat, amiket most még nem értek, talán idővel érteni fogok. 

Elkészült hát. Apa, Bátyja...remélem, megkapom rá az örök kritikus jóváhagyásotokat. Isten Veletek! Örökké hiányozni fogtok!

Mindent egyszerre ... hatékonyan, de hogyan?

A legtöbb kreatív ember nagy hibája az, hogy csapong, mint egy pille a fény körül... Persze itt a fényt nyugodtan behelyettesíthetjük ötletekkel, agyagokkal, tervekkel, formákkal. Ha a kötéssel, horgolással, varrással foglalkozó társaimra gondolok, szépen kirajzolódik ez a minta. Sokat nevetünk magunkon és egymáson, elnevezzük a félkész dolgainkat. Hogy nem csak nálunk van ez így, arra jó példa lehet a sok erre vonatkozó angol kifejezés.. 

De ilyen az UFO (UnFinished Object) tehát befejezetlen "tárgy", vagy a WIP (Work In Progress), azaz folyamatban lévő munka. :) Mókás, ugye?

Számos hasonló kifejezést/ rövidítést használunk magyarul is, és angol nyelvterületen is, így ha külföldi blogokat olvasol, mintákat keresel, a fórumokon, Pinteresten vagy a Ravelry-n csemegézel, simán összefuthatsz ezek bármelyikével. 

A hivatalos kötős-horgolós rövidítésekre nagyon sok blogon találsz kifejezetten tematikus szótárt. Érdekes látni, hogy olyan csajok, idősebb hölgyek, akik egyébként nem beszélik az adott nyelvet, simán elboldogulnak egy angol mintaleírással, feltéve, hogy nincs benne számottevő töltelékszöveg. ;-) Nálam az angoltudásom visszaszerzésének egyik motivációja volt, hogy a legtöbb oktatóvideó, blog és mintaleírás csak angolul (és oroszul) érhető el, és nincs türelmem kivárni, míg valaki megszán és lefordítja.

De vissza a mi kis PHD és UFO munkáinkhoz. Elgondolkodtál már azon, hogy miért nem vagyunk képesek semmit befejezni egy nekiüléssel? Mármint anélkül, hogy közben mást csinálnánk? Mert valamiért nem megy. Nálam ez a Tavasz kendő (ami sál lesz végső soron) az első olyan dolog az elmúlt 20-22 évben, amit sikerül úgy megkötni, hogy semmi mást, de tényleg semmi mást nem csinálok közben, holott legalább 8-10 folyamatban lévő munkát tudnék felmutatni. :) Ezt a számot persze eléggé szégyellem, de igazából nincs mit tenni.. 

Szóval mi lehet az ok, amiért azonnal viszketni kezdünk, ha túl sokáig tart egy kiegészítő, vagy ruhadarab elkészítése, ha monoton a minta, vagy túl bonyolult? Nem tudom a választ. De a tippem a türelmetlenség. A sürgetés. Ez pedig nem csak a kreatív embereket sújtja, de mivel az elmúlt időszakban, években velük van a legtöbb kapcsolatom, itt tudtam elcsípni ezt a problémát. Egyszer Popper Péter egy előadásában azt mondta, hogy ha ő lenne a sátán, akkor azzal tenné tönkre az embereket, hogy gyorsítaná és sürgetné a világot. Mindent egyszerre zúdítana a nyakunkba, élményeket, történéseket, jót és rosszat válogatás nélkül. Mindig csinálni kellene valamit, utolérni magunkat, teljesíteni határidők sorát. Akkor ugyanis egy rövid idő után képtelen lenne az ember feldolgozni a sok információt, ingert és késztetést, és egy folyamatos ideges, szorongásokkal teli bizsergés piszkálná a lelkét, szellemét. Az érzés, hogy lemarad valamiről, elkésik, elhúz mellette az élet.

Ezt biztosan Te is látod magad körül. Ezért nyomkodjuk a telefonunkat, ezért keresünk olyan szállást  a nyaraláshoz, vagy szórakozóhelyet, éttermet, ahol biztosítják az ingyenes és mindenhol hozzáférhető WIFI-t.. Egy évtizede ennek semmi jelentősége nem volt még. Egy hétig nem néztem meg az emaileket? Nagy kaland... Ma akkor is ideges leszel, ha eltelnek úgy órák, hogy nincs internet, nem látod, ki mit oszt meg a közösségi oldalakon. Ha a szolgáltatás szünetel pár órára, az rosszabb, mintha a vizet zárnák el egy napra. Ugye? 

Egy kicsit messzire szaladtam a kezdetektől, de érted a lényeget, ugye? Úgy látom, hogy éppen ez okozza a gyűjtögetési mániánkat is. Minden azonnal kell, meg kell szerezni. Ha már megvan, akkor nem dobjuk ki, rakosgatjuk, míg a végén már elborít a lom. Mert végül minden csak lom lesz... hasznos és haszontalan, de attól még lom. Biztosan vettél már új táskát - a költözést szándékosan nem is mondom, mert nem mindannyiunknak volt benne része, de az még ennél is érzékletesebb példa lenne. Szóval új táska. Nálam ez úgy történik, hogy kikeresem a régiből a fontos dolgokat. Először a pénztárca, iratok, forgalmi, kulcsok. Aztán a piperecuccos tasak, pendrive. Mást nem. A régi táskában ott marad a lom..amire már egyébként nem is lett volna szükség, mégis hurcoltam valamiért. Zsebkendők, blokkok, lejárt kuponok, levelek feladószelvényei, régi lottószelvények, cetlik, nálam Édesbaba érkezése óta kiszáradt törlőkendő, tartalék cumi, tartalék kisautó, pelenka, 10 darabos popsitörlő maradékai, és hasonló ezmegaz színesíti a képet. Amikor első nap elindulsz a táskával, olyan könnyűnek és felszabadítónak érzed. Nem? Legalábbis én így vagyok vele. Ahogy az új telefonnal, új laptoppal, új bútorral is. Mert rákényszerít, hogy kiszórd az életedből a lomot, amit görgetsz magad előtt.

Hogy jön ez ide? Nagyon egyszerűen.. ha minden mintát elkérek, tárolok, tele van mentett tartalmakkal a pinterestes táblám, a gépem, a könyvjelzők a facebookon, a ravelryn, a gépem, a nyomtatott mintákkal, könyvekkel, újságokkal az asztalom-szobám, akkor kisebb az esélye, hogy bármit is használni fogok belőle. Csak minden kell. Mert még jól jöhet. Ha a szívemre teszem a kezem, akkor be kell vallanom, hogy szinte még sosem használtam semmit az elmentett minták közül. Nagyon ritkán kerül elő valami. Amikor új dolgot keresek, kifejezetten egy adott tervhez, akkor célirányosan válogatok mintát a szokott helyekről, valahogy nekem olyan mentve sosincs. És nem is kerítek sort azokra a dolgokra, amit azért mentettem el, mert egyszer mindenképpen el akarom készíteni. Ebbe a sorba illik az is, hogy látok valami nagyon jópofát, és azonnal kell, gyorsan belefogok, aztán félreteszem, mert látok mást, és megint mást. És amikor valamit muszáj lenne befejezni a vállalt határidő miatt, akkor csak szenvedek vele, nincs kedvem folytatni, amikor csilliónyi érdekesebb feladat is vár még rám.
Nehogy lemaradjunk valamiről...kellenek az újdonság fonalak. Akkor is, ha még nem tudom, mi lesz belőle. Pedig tudom, hogy amikor valamit készíteni akarok, ritkán van itthon elég vagy pont olyan fonal, ami kellene...

Megveszünk ruhákat, ami a próbafülkében még tetszik, de otthon már nem. Valljuk be, már felvéve sem volt tökéletes, de megelégedtünk a majdnem jóval. Aztán ők lesznek azok a darabok, amiket sosem fogunk hordani, mégis tele vele a szekrény. Mi van még a szekrényedben? A majd újra jó lesz rám darabok. A szeretem, de már kopott, rongyos, fakó, bolyhos darabok. Az itthonra még jó lesz darabok. A takarítórongynak még jó lesz pólók, törölközők. A már csak a fiók hátuljába túrt bugyik, zoknik, félpárzoknik, harisnyák. A kupac alján figyelő ágyneműk. A könyvek, amiket leárazáson vettél, minél többet, annál olcsóbb akcióban.. de sosem fogod elolvasni, mert vacak. Őrizgetett számlák, hivatalos levelek, ezer éves bizonylatok, feljegyzések. Egyetemi, gimis és általános iskolás könyvek, füzetek, jegyzetek.

És vannak a mindig félretett, tartogatott darabok. Parfüm, krém, kence, különleges mindenféle, amivel mindig egy alkalomra várunk. A ruhák, amit túl jók arra, hogy dolgozni menj benne. Nehogy összekend, és hűdekülönleges. Amit végül kihízol, kifakul, tönkremegy, kimegy a divatból, kirágja a moly, megsérül valahogy a szekrényben anélkül, hogy egyszer is örültél volna neki, hogy felveszed.

Lomok, amitől sosem leszel hatékony. Nem leszek felszabadult. Ki tudna szárnyalni több tonna holtsúllyal. És ezek csak a fizikai terheink. A lelki terhek, koloncok, elraktározott mifenék megérnek egy újabb bejegyzést.

Nem akarok megmondó ember lenni.. egyszerűen csak át kell értékelnem az életet. Nekem is, és szerintem Neked is. A miértekről mesélek majd... ígérem. Gyűjtöm még az erőt.

Amire biztatni akarlak, legyél bár Te is hozzám hasonló, vagy más hobbival, munkával, élettel rendelkező, hogy 

• merj rendet tenni a világodban, és engedd el a lomot az életedből,
• ne sürgesd a dolgokat, add meg mindennek a maga idejét,
• hagyj időt a lelkednek, hogy utolérjen, 
• egyszerre csak egy dologra, egy emberre figyelj, minél többször, ha teheted, de arra nagyon, 
• fejezz be sorban mindent, amibe belekezdtél.

Nekem is vannak ám restanciáim, de dolgozom rajta. ;-)

Szóval én most a divatos szép napok helyett, erőt és lendületet kívánok Neked és persze magamnak is. Mert ehhez igazán kell. ;-)