A változatosság kedvéért most Édesbaba beteg. Alig, hogy túléltük a hányós-fosóst (bocsánat a naturalisztikus fogalmazásért) és a csontkovácsnak köszönhetően javult a migrénhelyzet, sikerült összeszedni egy újabb adag bölcsis rettenetet. Ez a verzió most köhögéssel, magas lázzal és persze a rettegett, de eddig megúszott kruppal járt. :( Talán a mélyponton már túl vagyunk, de ezt azért most alaposan lekopogtam.
Szóval türelem, türelem... lassacskán majdcsak ideérek végre. Addig meg vigyázzatok magatokra és gyógyuljatok, ha már elkapott a bacihadsereg!
Erről jut eszembe, ilyenkor mit szoktál csinálni? Mármint valószínű, hogy nem egyedi eset, de néha vannak kétségeim, mert Édesbaba olyan, mint a matrica, ha beteg, egy másodpercre sem lehet letenni, vagy elmenni a közeléből, és igazából az éjszakák is arról szólnak, hogy óránként lázat mérünk, köhögés, hányás rosszabb esetben, inni, nem inni, pelus, kúp, szirup, és csak hallgatod, hogy veszi a levegőt, jól veszi -e, mifene. Egyszer azt mondta egy ismerős, hogy ezeket a dolgokat lazán kell venni. (mondjuk minden rosszindulat nélkül férfi volt a lelkem..). Te mit gondolsz? Van erre valami jó módszer? Vagy csak túlélésre játszunk, és igazából nem számít, hogy szalad a ház, nincs itthon friss kenyér, három napja nem zuhanyoztál... Ki tudja, ilyenkor mi a jó. Igazából egyre inkább azt látom, hogy talán a legfontosabb a folyamatos jelenlét. Minden gyógyszernél többet ad a simi, a dajkálás, és az osztatlan figyelem. Minden másra meg tojni rá.
Na jó.. ennyit a 10 perces szundikálós pihenésről.
Bacimentes cicapuszik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése